<!-- /* Font Definitions */ @font-face {font-family:Forte; panose-1:3 6 9 2 4 5 2 7 2 3; mso-font-charset:0; mso-generic-font-family:script; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:3 0 0 0 1 0;} @font-face {font-family:Times; panose-1:2 2 6 3 6 4 5 2 3 4; mso-font-charset:238; mso-generic-font-family:roman; mso-font-pitch:variable; mso-font-signature:536885895 0 0 0 511 0;} /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

P.Cintia

MOON INCREASE- HOLDNÖVEKEDÉS

 

1.fejezet -A találkozás

 

(Edward szemszöge)

 

Carlisle izgatottan jött haza, szinte még be sem lépet az ajtón Alice már bőröndökkel viharzott le a lépcsőn.

-Jó hír költözünk. -jelentette be Carlisle

–Forksba –mondta vidáman Alice, mire az egész család a napaliba termet. Mindenki mosolyogva nézet Carlilslere.

-Sikerült beíratnom titeket a Forksi Középiskolába anélkül, hogy bárki gyanút foghatna. Úgy gondoltam, hogy 17-évesen kezdene Edward és Alice míg Rosalie, Emmett és Jasper 18 évesen.

-Hát 70éve jártunk oda még szép, hogy nem gyanakodnak. -mondta Emmett nevetve.

 

Washingtonban van egy kisváros Forksnak hívják. Ez a kedvenc helye a családomnak, és talán nekem is, bár nekem mindegy, hogy hol lakunk mindenhol érzelemmentes unalmas napok követik egymást 109éve. Iskola (mintha tanulnom kéne), vadászat, család ezek sehol se változnak, bárhova is költözünk.  A létezésemnek semmi értelem. Sokszor megfordult a fejembe, hogy talán nem is szabadna élnem ezért nem élvezem az életet, de meghalni nem akartam. Tudtam ha meghalnék az borzalmasan fájna a családomnak, főképp Esmének és Carlilsének. Persze a többieknek is fájna a döntésem, de annyira nem, mint nekik.  Emberként biztos, hogy örültem volna az örökéletnek, de most, hogy tudom mi az ára, már em vagyok annyira odaérte, ráadásul 109 év alatt nagyon meguntam az öröké tartó boldogtalan létezést. Vajon lesz időszak amikor  újra szeretni fogom az életet. Talán, de addig még várni kell és kitudja még mennyit.  

Alice Jasper meg én a VOLVO-mal mentünk suliba, Emmették utánunk Rosalie piros BMV-jével.Első nap és alig pár perccel csengetés előtt érkeztünk meg. A folyósokon diákok áradata fogadott minket.Egy már ki is szúrt magának. Remek ha ilyen feltűnőek vagyunk nehezen fogunk tudni beleolvadni a környezetbe. Nem mintha nem csinálnánk már rutinosan a környezetbe való beolvadást.

–Hello haver. Szeptember 1. újtanév új suli?

–Ja

 –Egyébként Mikke Newton vagyok, és nyugi hamar befogtok illeszkedni.

–Aha –mondtam és a mocskos gondolatain járt a fejem amik Rose elcsábításán tűnődtek. Na Emmett kapaszkodj, vajon ehhez mit fog szólni? Egyértelmű  a srác nem fenyegetés, de Emm ki fog akadni. Mike leragadt Rose tanulmányozásában és csak akkor tért magához amikor Emmett egy morgással jelezte neki, hogy kopjon le . Na igen még jó, hogy nem ő halja mások gondolatait

     -Jössz Rózsaszálam –nyomatékosította meg Emmett a morgást. Miknak végre leeset, hogy     Emmett és Rose járnak és csalódottan kullogott odébb. Miközben végig ment a folyóson többször is visszanézet Rosera. Én és Alice spanyolra a többiek pedig tesire igyekeztek.

–Na ne- mondta Alice elképedve majd gondolatba elkezdte a Hymnust fordítani spanyolra.

–Ne csináld már Alice.

 –De hiszen spanyolra megyünk csak gyakorlok. -adta az ártatlant. Ez azt jelentette, hogy látott valamit ami majd meg fog történi és ha ezt megtartja magának akkor ez elég jó

módszer, hogy felidegesítsen.És a legnagyobb baj az, hogy ez be is szokott jönni neki. Általában.A terembe belépve azonnal a leghátsó padhoz vettük az irányt. Nem akartunk túl nagy feltűnést kelteni. Elmosolyodtam

–Mi az? –kérdezte Alice

-Hát azt hiszem ebben a  terembe máris mindenkit lenyűgöztünk.

-Hány lány akar randire hívni?

-Egyse de hat tervezi, hogy bemutat a haverjainak és, körbevezet a suliba. De nyugi te is jó pár srácot megnyertél magadnak. És ha jól halom a többiek se maradnak alul e téren.–Alice fintorgót. Elkomolyodtam volt pár gondolt ami adott egy kis töprengeni vallott.

–Hé mi az? –kérdezte nyugtalanul Alice, de már nem volt időm válaszolni, mert belépet a tanár.Az óra elégé unalmas volt, mert perfektül beszéltem spanyolul akárcsak a családom többi tagja is.

A folyosóra kilépve vámpír szag csapta meg az orrunkat. Mélyen beszívtam és próbáltam azonosítani, de még soha nem éreztem ezt az elmondhatatlanul gyönyörű illatot.  Alicel összenéztünk, ö meg elkezdte a többi lány ruháját kritizálni. Istenem, hogy lehet valaki ilyen kicsi és ilyen idegesítő. Letelt a szünet és  folytatódtak az órák aztán jött az ebéd. A látszat kedvéért mindannyian elvetünk valamilyen ételt a pultról és leültünk az asztalunkhoz.

–Érzitek a szagát? –kérdezte Emmett, mire mintanyian bólintottunk.

–Hé Edward min jár a vámpír társunk feje? –ebben a pillanatban ő lépet be az ajtón. Gyönyörű volt. Nem csoda, hogy olyan vonzó volt az illata.  Barna szinte már fekete haja lágyan hullott a vállára. Egy pillanatra ide nézet és megláttam a szemét, ami koromfekete volt és így tökéletesen illet a hajához. Viszont ez azt jelenti, hogy éhes. Töprengésemből Emmett ébresztett fel.

    -Szóval? –türelmetlenkedet Emmett.

-Nem tudom.

–Mi az csak nem kifujt a tudományod?

–Egyszerűen nem hallom a gondolatait és kész.

-Kicsit megrémült tőlünk.

–Ezt, hogy érted Jasper?

–Hát lehet, hogy megrémítette az, hogy ilyen sokan vagyunk, vagy nem számított társaságra.

–Tesó tényleg nem tudsz olvasni a gondolataiban?

-Nem, de többiekében igen. Ajjaj Jasper, menekülj amíg lehet.

–Mi az? Mi történt?

–Semmi.- kuncogtam.

-Még nem történt semmi.

-Helló – köszönt egy lány majd bájosan Jaspere mosolygott.

–Szia.

-Kitty vagyok, tudod arra gondoltam, hogy…esetleg… megmutathatnám neked a sulit. –megbabonázva nézte Jaspert

–Nem kell, köszi. –ugrott fel hírtelen Alice.

–Ismerjük a járást.

–Oké. -rémült meg egy kicsit a lány.

–Akkor én most…hát megyek.... lehet, hogy még .....valamikor ....esetleg találkozunk. –Jasper értetlenül nézet a lányra.

-Esetleg úgy értem órán. -mogyogta majd elmenni készült.

–Aszta valaki most nagyon féltékeny lett. -vigyorgott Emmett.

–Hé Kitty.

–Igen.

–Ö kicsoda?

–Ö? Ö Bella Swan. Téged. Hogy hívnak?

 –Edward. Régóta ide jár?

 –Nem csak két éve ha jól tudom. Alaszkából jött és teljesen egyedül él, nem is tudom, hogy lehet-e ilyet. Mármint egyedül lakni 17évesen. Ez…ez olyan furcsa.

 -–Értem kösz.

 –Szerintem ne pocsékold rá az idődet elégé magának való lány,  olyan igazi különc. –már nem is foglalkoztam Kittyvel inkább Bella gondolataira akartam koncentrálni, de ez nem sikerült.

-Ugytünik ö is vegetáriánus. –jegyezte meg barátságtalanul Rose. Nem nagyon tetszet neki, hogy más vámpír is van Forksba, de az is lehet, hogy féltékeny, mert Bella igazán csinos. Most már nem ő az egyetlen szépség itt. Nem mintha Alice nem lenne gyönyörű, de őt az ilyen dolgok egyáltalán nem érdeklik.

-Na jó akkor kost menjünk órára. Még a végén elkésünk. –szolalt meg hírtelen Alice majd elindult kémiára, én meg a biológia terem felé vettem az irányt.A teremben már a tanár is benn volt.

-ÁÁÁ Mr.Cullen üdvözlöm. A nevem Mr.Molina

-Jó napot –köszöntem udvariasan.

-Itt van a biológia felszerelésed. Ott hátul van egy hely Mrs.Swan mellett.

-Köszönöm.

-Remélem szeretni fogod a biológiát. –kiáltotta utánam a tanár, de én addigra már hátul voltam Bellánál és leültem mellé.

-Szia. –köszöntem. Láthatólag nagyon zavarban volt, de azért vissza köszönt.

-Hello.

-A neve Edward Cullen. Te Bella vagy igaz?

-Igen –mondta félénken, majd egy kicsit elmosolyodót amitől úgy nézet ki mint egy tündér. Egy vámpír aki tündér, ilyen nincs. Megbabonázva néztem rá amitől láthatólag még inkább zavarba jőt és ez nagyon jól ált neki. Próbáltam valami beszélgetési témát találni és egy elég nagy baromság eszembe is jutott.

-Szoval valami jó tanácsa? –kérdeztem és tiszta idiótának éreztem magam.

-Vigyáz Mr.Molina tesztelni fog. – mondta és ideért a tanár majd jöttek a kérdések az előző sulimról, a biológiáról (legfőképp a biológiáról)és egyéb halálunalmas témákról. Majd végre folytatódott az óra és én meghallottam Bella gondolatait a fejemben.

„-Azt hiszem sikerült elkápráztatnod Mr.Molinát.”

„-Ezt meg hogy csinálod?”

„-Az a kepeséged, hogy olvasol mások gondolataiban…”

„-Erre magamtól is rájöttem.”

„-Megengednég, hogy folytassam.”

„-Persze”

„-Köszi. Szóval nekem meg van egy pajzsom és azt kiterjesztetem rád, és ha valakire vagy valakikre kiterjesztem a pajzsot akkor akik a pajzsban vannak képesek átvenni mások kepeségét pl: én most e te kepeségedet.”

„-Ezért nem tudtam olvasni a gondolataidba.” –csak bólintott.

„-De csak a fizikai kepeségektől védd meg”.

„-Hogyhogy?”

„-Nem tudom.” -és így telt tovább a biológia és töri is, mert ott is egymás mellet ültünk.

-Ez a gondolatolvasó kepeséged nagyon jó csak úgy búg tőle a fejem. Ez a hangmassza egy idő után teljesen elviselhetetlen. –nyavalyogta  miközben a parkolóba sétáltunk az utolsó óránk után.

-Hát igen.

-Viszont lehetetlen meglepni, és a harcokban is verhetetlené tesz…gondolom. -már épp válaszolni készültem amikor a bátyám gondolata zavart meg.

„-Edward úgy tűnik nagyon rátalált a kiscsajra.”

„-Azta micsoda érzelmek el se hiszem, hogy ezeket Edward érzi.” -tűnődött Jasper

„-Hát akkor mégse volt olyan nagy hülyeség az amit láttam.”

„-Talán még is van valami Alice látomásában. Vajon mikor lesz?”

-Ők a testvéreim

-Ohhh. – nyögte Bella zavartan, gondolom ö is hallott mindent. Bella gondolatai eltűntek, szóval akkor lehúzta rólam a pajzsot.  Zavartan fordult a családomhoz.

-Sziasztok. –köszönt Emmett fülig érő szájal. Rose egy biccentéssel le is tudta a köszönést, Alice ö pedig azonnal Bella nyakába ugrott.

-Hello Bella.

-Szia.

-Nyugi mi nagyon jó barátnők leszünk. Látom összebarátkoztál a bátyámmal. Edwardal is jobban leszel. Mondjuk vele teljesen máshogy mint velem.  Jasper pedig épp Bella érzelmeit vizsgálta és úgy döntött bírni fogja, így most már ö is köszönt

-Szia Bella a nevem Jasper.

-Igen és ö ott Rosalie, és íme e vigyorgó grizzly medve Emmett, és itt an Mrs. Borsószem Alice

-Haha ez igazán vicces volt Mr.Komolyság, Ünneprontó Úr. –erre mindenki nevetet.

-Szóval egyedül élsz? –tette fel a kérdést hirtelen Emmett. Láthatólag ez egy kicsit zavarba hozta Bellát, de válaszolt.

-Nem, nem dehogy is csak a suliba ezt adtuk be. –válaszolt Bella elégé zavartan.

-Egy csapat vámpírral élek csak ők nem mind vegák és így nem járnak suliba vagy dolgozni.

-Hányan vagytok? –kérdeztem idegesen. Tudtam, hogy Clarlise ennek nem fog örülni

-20-an velem együtt, de csak 7-en nem vegák és ők is mindig máshol vadásznak Seattelben vagy Olympiába

-ó értem. –mondtam kisé nyugodtabban.

-De épp próbálom áttéríteni az egyikőjüket és úgy tűnik, hogy sikerülni fog. Talán. Nagyon remélem. -és ezért az egész családom megkedvelte még Rose is rámosolygott amikor Bella elment.

 

 2. fejezet -A család

 

(Aro szemszöge)

 

Amikor a lányom betáncolt a házba mérhetetlenül jó kedvűnek láttam, rég jött ilyen jókedvűen haza a suliból.

-Megjöttem. –csilingelte.

-Azt látjuk és halljuk is. –viccelődőt Félix.

-Hát minek köszönhető ez a jókedv? –kérdeztem, de mire választ kaphattam volna Jane és Alechátúról támadták le a lányomat.

-Úristen ezt soha többet ne csináljátok, a szívrohamot hozzátok rám.

-Én úgy tudtam a vámpíroknak nem dobog a szívük. –jelentette ki Heidi.

-De sok titkot rejtegetsz még te csodabogár. -és erre mindenkit elkapott a nevetés.

-Megyünk vadászni? -kérdezte Heidi

-Az jó lesz még a végén Bella lemészárolja a sulit.

-Félix a lányomnak tökéletes a kontrolja. –erre Bella kihívóan nézet Félixre. Majd már egymásnak is estek. Csoda is lenne, ha ma nem verekednek össze. Ez annyira minden napos volt nálunk. Bella és Félix nagyon sokszor verekedtek, de Félix mindig vigyázott Bellának nehogy baja ne essen.Először is, mert féltette az életét, másodszor meg, mert szerelmes volt Bellába. Félix fogta Bella hátát és úgy ütötte öt a falhoz, majd elmosolyodott és elengedte a lányomat aki azonnal a hátára ugrott, de Félix leperdítette onnan, és szorosan magához szorította.

-Ez nem lehet igaz, nem hiszem el. –morgolodott a lányom.

-Na most már nincs olyan jó kedved mi? –cukkolta tovább Félix

-Hé Bella mentek még ma vadászni? –szolt közbe Jane

-Persze. Megyünk Heidi?

-Vigyázz magadra. –mondtam és néztem ahogy elillannak.

 

(Bella szemszöge)

 

Az után, hogy Félix így levert jó volt Heidivel vadászni. Majd egyszer csak eszembe jutott Edward Cullen vajon ő most mit csinál? Lehet, hogy épp rajtam jár a feje. ÓÓÓ az nem lehet Bella hagyd abba szóltam magamra keményen. Nem, nem gondolhatok ilyeneket. Lehet, hogy ő máshogy érez.  Merengésemből Heidi rázott fel.

-Hahó Bella. Heidi hívja Bellát Bella jelentkezz.

-Miaz?

-Szoval elmondod?

-Mit?

-Hát a mai szuper jókedved okát.

-Mindig ilyen vidám szoktam lenni.

-Tudom de ma csak úgy szárnyalsz.

-Nem hinné, hogy a suli ilyen jó lett volna... Jaj istenem nyögd már ki.

-Új család költözött Forksba.

-Igen és jó csemegének tűnnek vagy mi?

-Nem nem dehogy is …ők…vámpírok és ma a suliba találkoztam velük.

-Ők is vegák?

-Igen, és nagyon jó fejek.

-Veszélyesek is lehetnek rád.

-Ők nem olyanok. Ők Cullenék.

-Értem. –a nap további részében csak Cullenékon járt a fejem. Alig vártam, hogy másnap találkozzak velük.

De sajnos másnap sütött a nap. Program lefújva morgolódtam.

 

       3.fejezet –Egymás hiánya

(Edward szemszöge)     

 

Három napja kise tetűk a lábunkat a házból, és ez most nem azért zavart annyira, mert unatkoztam hanem, mert nem láttam ŐT. Öt akinek barna, vagy talán fekete haja van gyönyörű mosolya és alig ismerek. Lehetetlen, hogy én aki még soha nem voltam szerelmes most ilyen hirtelen beleszeretem valakibe akit alig ismerek.. Mondjuk Alice se ismerte valami nagyon Jaspert és mégis beleszeretett és Rose se ismerte Emmettet és mégis mindent kockára tett érte amint meglátta. Talán velem is ez történik most. Először láttam és beleszeretem plusz alig ismerem. Mégis hiányzott, és ezt a testvéreim is észrevették, főképp Jasper. Negyedik nap végre beborult és hatalmas vihar is lett, a családom úgy döntött, hogy elmegyünk basebolozni, mert csak viharban játszhatunk. Nekem még mindig rajta járt a fejem, vajon mit csinál most, szokót basebolozni és ezer más kérdés. A gondolatmenetemből egy dörrenés rázott fel. A játék elkezdődött, majd pát óra után az eső is elkezdett zuhogni, de mi folyattuk a mecset. Majd nagy sajnálatomra Emmett nem is Jasper észrevette, hogy nem teljesen vagyok itt.

-Hé tesó a fellegekbe jársz, vagy mi?

-Hiányzik a csaja már vagy négy napja nem látta. –kontrázót Jasper.

-Húúú Mr.Szerelmes Lóvag térj vissza a földre.

-Ezért még kapsz grizzly. –és rá vicsorogtam.

-Na gyere nézzük mit tudsz. 

-Fiuk játszunk, verekedni máskor is tudtok. –szolt közbe Alice.

 -Szerencséd van.

-Majd meccs után megnézzük kinek is van szerencséje.

 

(Bella szemszöge)

 

Már három napja süt a nap és Edward hiánya borzalmas volt,egy hatalmas ürességet kelltet bennem. Egyáltalán nem tudtam semmihez se jó képet vágni mindenki észrevette rajtam, hogy valami nincs rendben, de nem nagyon adtam senkinek esélyt a beszélgetésre. Aro még egy kicsit aggódott is értem vele, már muszáj volt beszélnem.

-Bella drágám minden rendben van olyan élettelen vagy mostanság.

-Csak unatkozom, hogy itthon kellet maradnom és tudod ez a sötétség se túl kedvfokozó.

-Igen ez igaz, de olyan üres vagy. –ettől féltem a leginkább Aro túl jól ismert, hogy ezt ne vegye észre így hát valamit ki kellett találnom gyorsan.

 -Igen tudom, hát elégé hiányzik Félix.

-Óóó értem. Nyugi Bella ma jön haza pár óra és itt lesz. –és mi közbe ezt mondta olyan mindentudóan mosolygott, hogy nagyon, nagyon rossz előérzetem támadt. De legalább leráztam őt.  

 

A negyedik nap vihar volt. Jó kedvűen mentem a suliba, de ők nem voltak ott. A jó kedvem azonnal eltűnt és  kétségbe esésbe csapot át. Mi van ha valami bajuk esett? NEM azt nem élném túl, ha valami baja esne neki, vagy bármelyik Cullenek. Biztos csak a vihar miatt nem jöttek suliba, vagy vadásznak, de az is lehet, hogy ez is a szimulálással jár. Igen ez biztos semmi más nem történhetett, nyugtatgattam magamat. A suli borzalmas volt így nélküle unalmas, vontatott, semmilyen. Csak egyszer beszéltem vele és beleszeretem volna ez kötötte le a gondolataimat a suliba. Nem ez nem lehet próbáltam bebeszélni magamnak és igyekeztem kiűzni a gondolataimból Edward Cullent és a családját. Biológián és törin megint egyedül ültem, de ez más volt mint régen, olyan elveszetnek éreztem magam. Észre se vettem, de már megint rajta járt a fejem. Ma is futva jöttem suliba, mint általában és ez most pont jól jött így mindent átgondolhattam. Folyton megálltam útközbe, hogy mindent jól átgondoljak, de valahogy semmit nem találtam jó megoldásnak. Csak egyetlen egy dolgot de abba még csak bele se tudtam gondolni. Az életem Edward nélkül nem is lenne élet csak létezés egyszerűen nem lenne semmi. Amíg nem ismertem nem tudtam mi hiányzik az életemből, de most, hogy jött és fényt hozott az életembe elképzelhetetlenek tartottam, hogy nélküle éljek. azonban mi van ha én semmi nem vagyok számára csak egy vámpír. Hiszen Rosalie iránt sem érez semmit pedig ő aztán gyönyörű. Hát igen lehetetlen, hogy akkor én tetszenék neki.   

 

Amikor haza értem csak Heidi és Jane volt otthon.

-Hol vannak a többiek?

-Neked is szia. –viccelődőt Jane amire csak egy grimaszt kapót

-Aroék vadásznak és Dimitrijék meg vámpíra vadásznak.

-Mi ? –kérdeztem kétségbe esve és válaszra se méltatva futottam ki a házból és próbáltam elkülöníteni a szagokat és reménykedtem, hogy jó csapatot kezdek el üldözni. Nem tudtam mért teszem ezt, de valahogy nagyon ez tűnt a helyesnek. Jane és Heidi utolértek.

-Bella állj le mi ütőt beléd

-Lehet, hogy ők azok nem bánthatják őket nem engedhetem ők jók. –kiáltottam kétségbeesve. Heidi arcára megértés Janere zavar ült ki. 

     -Bella miről van szó? –idegeskedet Jane

-Hát Cullenékról

-Jane gyerünk menjünk. –mondta gyorsan Heidi –elkezdtünk futni. Jane még mindig nem értett semmit, de inkább jött és útközbe kérdezgetett Cullenékről és én mindent el is mondtam már nem láttam értelmét tovább titkolózni. Jane bizonytalanul elmosolyodót gondolom megérette mért is volt olyan jó kedvem valamelyik nap. Célba értünk utolértük Demetrejéket, mert szerencsére nem haladtak valami gyorsan.

-Demetre kit üldöztök??

-Bella te meg mit keresel itt?

-Ez hosszú történet

-Kit üldöztök?

-Három vámpírt.

-Hogy néznek ki?

-Nekem erre nincs időm.

-De legyen.

-Egy nőstényt akinek még csak a parfümének a szagát éreztük így nem tudjuk ki az és nem is láttuk egy indián szerű barna bőrű hímet és egy szőke hímet. Ez a leírás így jó?

–Huh –fújtam ki a levegőt

-Igen kösz. –és megálltam mire Jane és Heidi is megálltak.

-Mi az. –idegeskedet Jane.

-Nem őket üldözik

-Egyébbként miből gondoltad, hogy pont őket üldözik?

-Nem tudom csak mondtátok, hogy vámpírokat üldöznek én meg megrémültem és ma nem voltak suliba. –mondtam aggodva és hírtelen a villámokhoz zuhogó eső is társult.És én elkezdtem számolni az órákat, hogy mikor láthatom öt újra.

 

      4.fejezet Valami  rossz kezdette

 

    (Bella szemszöge)

 

 

 A suliba kivételesen az AUDIVAL mentem, ma nem volt kedvem futni. Féltem az Edwardal való találkozástól. Féltem, hogy beleszeretek és újra összetörik a szívem, de látni akartam,

megakartam bizonyosodni, arról, hogy semmi baja. A parkolóban az autója mellet állt, a testvéreit viszont nem láttam sehol pedig a kocsijuk ott volt. Amint megálltam Edward már nyitotta is ki nekem az ajtót. 

 

–Hello, hogy vagy? –kérdezte.  

 

-Szia. Jól és te? Hol vannak a testvéreid?

 

 

-Már bementek igazságszerit már 10perce becsöngetek.

 

-Ohh. –csak ennyit bírtam kinyögni

 

-Jó kocsi.

 

-Ja csak nem túl sűrűn használom.

 

-Futni szoktál?

 

-Ja az megnyugtat és néha meg csak úgy futni van kedvem

 

-És most nem voltál ideges vagy nem volt kedved futni?   

 

-Nem volt kedvem futni. –mondjuk ideges voltam, hogy mi van vele és a családjával de ezt inkább nem mondtam.  Majd jöttek  a délelőtti órák és az ebéd amikor Edwarddal mellett ültem a többi Cullenel. Persze mindenki jól megnézett minket. Biológián is és törin is Edward mellet ültem és gondolatba beszélgetünk. Amikor Cullenékal kiléptünk a parkolóba megpillantottam Arot, Alecet, Janet, Heidit és Félixet. Jane egy pillanat alatt mellettem termet és megragadta a karomat.

 

-Bella veszélyben vagy. –majd villámgyorsan Arohoz húzott. Én megfogtam Edward kezét így

ő is jött velünk egyenesen a házunkig, én csak ott vetem észre, hogy az egész Cullen család jön mögöttünk, még Carlisle és Esme is Edward szülei, akikről gondolatba beszélt.      

 

-Mi történt? –kérdezte Carlisle

 

-Bella? –halottam Jane aggódó hangját, és én csak bólintottam. Döntöttem tudhatják. És Aro

elkezdte mesélni a gyászos történetet.

 

 

 

 

(Jasper szemszöge)

 

Bella érzelmei elviselhetetlenek voltak, az hittem kirohanok a teremből olyan borzalmas volt ez az egész. Fájdalom, rettegés ezek uralták Bellát, de teljesen. Azonban éreztem még valamit, valamit amit Edward iránt érezhetett és ez a szerelem volt. Ahogy fogta a kezét szinte elrejtőzött Edwardban. Aro elkezdte a történetet és Bellában nőtt a rettegés és még görcsösebben kapaszkodott Edwardba. Már csak a családomnak voltak nyugodtak az érzelmei. 

 

5.fejezet -Múltjának története

 

(Jasper szemszöge)

 

 

Aro idegesen kezdte el a történetet.

 

-Kb.80 éve Jacob Black még nem volt vérfarkas, de az imprimting más néven bevésődés már lehetséges volt. És Viktoria ő képes létrehozni imprimtinget vámpírok és vérfarkasok között, persze csak ideiglenesen és nem  teljesen olyan erős, mint az eredeti. Bella és Jacob is ennek áldozata lett, csak Jacob átváltozása feloldotta az imprimtinget. Jacob apját megölte Viktoria és ez csak erősítette a vámpírok és vérfarkasok ellenségeskedését.Jacob ő pedig úgy gondolta, hogy Bella és Viktoria összeálltak és így közösen rakták el az apját az útból.

Szóval Jacob most mindenképen megakarja ölni Bellát.

 

-Egy kérdés. Hogy tudtátok eddig elrejteni Bellát előlük és most hogyan találták meg.

 

-A ti területeiteken belül mozogtunk ahova ők nem jöhetek be és így nem tudhatták, hogy ő itt

van és még él.

 

-Azonban halványfogalmunk sincs, hogy honnan tudhatták meg, hogy Bella élés itt van.

 

-Él? Talán ők úgy tudták, hogy Bella halott?

 

-Igen elhitettük velük és 50 évig ez be is jött, de most rájöttek és ők is óvatosabbak lesznek nem

csak mi.

 

6.fejezett. –A farkasok kibukkannak.

 

(Alice szemszöge)

 

 

Meg akartam védeni a legjobb barátnőmet, azaz Bella volt az egyetlen barátnőm így végkép meg akartam őt védeni. De ezt nem segítette az, hogy a vérfarkasok miatt ne láttam a jövőt. A mély csöndet Aro törte meg.

 

-Ha jól tudom ti Cullenek még mindig szövetségbe vagytok a falkával.

 

-Igen. –válaszolt komoran Carlisle.

 

-Aro én elmegyek vadászni. –vágott közbe váratlanul Bella. Talán csak a kényelmetlen témáról

akarta elterelni a szót, de ez Aronak nem tűnt fel mert bólintott. Heidi azonnal Bella mellett termet és Jane, Félix és Alec is csatlakozott hozzá. A családomból csak Rose, Esme és Carlisle maradt itt, mi mentünk.

 

(Jasper szemszöge)  

 

 

Az erdőben Bella valamennyire megnyugodott, de még midig vészesen kapaszkodott Edwardba. Mintha Edward lenne a reménye a reménytelenségben a fény a sötétben, a minden az volt neki most Edward a minden. Hirtelen megálltunk megéreztem Bella halálos félelmét és azt, hogy mindjárt elmenekül.

 

-Hello Bella. –Jacob köszönt neki mire ő megremegett.

 

-Mi az már nem is köszönsz. JA. Persze már újbarátaid vannak. Hol a vörös vérszívó? –Jacob a

végét már morogta és egyre közelebb lépdelt Bellához a többiek pedig közelebb húzódtak hozzá, hogy tartsák a védőfalat.  Jacob hirtelen átváltozott vérfarkassá és Bellára vettette magát. Edward Bellát a háta mögé lökte és elütötte Jacobot, majd megragadta Bella remegő testét és futott vele.Edward volt közölünk a leggyorsabb így megnyugodhatunk Bella biztonságban van.

 

(Edward szemszöge)

 

Amikor már mesze az erdőben futottunk Bella már egész nyugodt volt, de még midig belém kapaszkodott. Hirtelen meglátunk Jacobot és még volt képe köszöni.

 

-Hello Bella. –Bella teljesen hozzám simult .

 

-Miaz már nem is köszönsz? JA Persze már újbarátaid vannak. Hol a vörös vérszívó? –ezt már

morogta Jacob és átváltozott majd felém és Bella felé ugrott. Én magamhoz szorítottam Bellát és a másik kezemmel kivédtem a támadását. Majd felkaptam Bella remegő testét és futottam vele, nem tudtam még pontosan hova, mert a nem vihetem a Volturohoz a vérfarkasok ott keresnék először és most már a mi házunk sem volt biztonságos.  Futásközben észre vetem, hogy Bella sír a kezemben. Már jó mesze voltun